Főoldal  ›  Fegyvernemek  ›  Laquearius

Fegyvernem

Laquearius

laquearius · lasszós

A retiarius ritka, könnyített rokona: háló helyett pányvával (laqueus), kísérőfegyverként lándzsával harcolt. Sisak nélkül, galerus vállvérttel.

Forrásstátusz: részben forrásolt / vitatott

A típus létezésére a legközvetlenebb név szerinti szöveges említés Isidorus Etymologiae XVIII.56-jából származik (Kr. u. 7. század) — minden további részlet a retiarius-analógián alapuló rekonstrukció.

Áttekintés

A laquearius a római aréna egyik legritkábban említett, részben vitatott típusa. Nevét a laqueus („hurok, pányva, lasszó") szóból kapta: fő fegyvere egy bőrből vagy erős kötélből sodort pányva volt, amelyet az ellenfél nyakára vagy végtagjaira igyekezett ráhurkolni. Kísérőfegyverként hastát (lándzsát) forgatott. A retiarius hálós-szigonyos felszerelésével szemben tehát egy könnyített, „lasszós–lándzsás" variánssal állunk szemben.

Egyetlen olyan ókori sírkő, mozaik vagy freskó sem ismert, amelyhez LAQVEARIVS felirat tartozna. A „pányvát tartó" alakok azonosítása a retiarius-ábrázolásoktól bizonytalanul választható el. A típusra vonatkozó modern leírások túlnyomó része Isidorus késő antik szövegéből és a retiarius-analógiából vezetődik le.

Korhűség és a mi bemutatóink

A Collegium Gladiatorium bemutatói az Augustus utáni Kr. u. 150–200 (Antoninus–kora Severus) időszakát idézik fel. A laquearius:

  • Név szerinti definícióját egyetlen explicit ókori szöveg adja: Isidorus, Etymologiae XVIII.56 — ez azonban Kr. u. 7. századi, tehát közvetett értékű a császárkori arénai gyakorlatra.
  • A Kr. u. 1–3. század feliratos familia gladiatoria listáin (pl. pompeji Ludus, venosai sztélék) laquearius megnevezésű harcos egyértelműen nem szerepel.
  • Modern rekonstrukciói (Junkelmann, Köhne–Ewigleben) a retiarius védőfelszerelését (galerus, manica) viszik át rá — közvetlen laquearius-leleten ez nem ellenőrizhető.

Ezért a típus a bemutatóinkban ritka kuriózumként, a retiarius mellé állított könnyített hajítófegyveres formaként szerepeltethető — mindig jelölve, hogy a kortárs források szegényesek, és a részletek nagyrészt rekonstrukciók.

Fegyverzet

  • Laqueus — bőrből vagy erős kötélből sodort pányva. A háló analógja, de jóval nehezebben kezelhető: csak hurokvetéssel hatékony, és egyszeri hibázás után visszahúzni-újrahasználni körülményesebb.
  • Hasta — ember-magasságú döfőlándzsa kísérőfegyverként. A Collegium fegyvertári hagyománya és Junkelmann rekonstrukciója szerint a hurkos harcoshoz lándzsa társul.
  • Pugio — közelharci tartalék tőr (rekonstrukció; közvetlen laquearius-leletre kötve nincs).

Védőfelszerelés

  • Galerus — bronz vagy bőr vállvért a bal vállon, kb. 30–35 cm, felfelé szélesedő peremmel. A pompeji Ludus három feliratos példánya a retiariushoz köthető; a laquearius esetében ugyanezt a védőeszközt tételezik fel.
  • Manica — bal karra húzott textil/bőr/fémpikkely karvédő.
  • Balteus és subligaculum.
  • Sisak nincs — a retiariushoz hasonlóan; ez a típus egyik azonosító jegye.

Tipikus ellenfél

Az ókori források nem rögzítik egyértelműen. A modern szakirodalom általában a secutor-ral vagy murmillóval párosítja, a retiarius-analógia alapján — vagyis nagyobb pajzsú, sisakos, nehezebben mozgó ellenféllel, akivel szemben a hurok és a lándzsa távoltartó-támadó kombinációja értelmet nyer.

Az ókori források (nagyon kevés)

  • Isidorus Hispalensis, Etymologiae XVIII.56 — kifejezetten említi a laquearii-t: lasszóval (laqueo) ejtették el az ellenfelet. Ez az egyetlen explicit, név szerinti ókori szöveges definíció, de késő antik (Kr. u. 7. század).
  • Iuvenalis, Saturae II és VIII — a retiarius tunicatus szatírái során egyes filológusok a laqueariusra is utalást láttak. Iuvenalis maga azonban a laquearius szót nem használja.
  • A Historia Augusta gladiátori szakaszai a típust nem nevezik meg; a hozzá kapcsolt „lasszós" hivatkozások rendszerint filológiai következtetések.

Vitatott elemek

  • Önálló armatura volt-e a laquearius, vagy csak a retiarius ritka, regionális variánsa.
  • A földrajzi elterjedése — a források szűkössége miatt nem dönthető el, mely tartományokban léphetett fel rendszeresen.
  • A lasszó pontos kivitele (bőr vs. kender, hossz, esetleg végén ólomsúly) közvetlen lelet nélkül teljes mértékben rekonstrukció.
  • A retiariushoz tartozó képi források átsorolásának arányai — vagyis hány „retiarius"-figurát kellene esetleg laqueariusként újraértelmezni — vitatottak.

Források

  1. Isidorus Hispalensis: Etymologiae XVIII.56 — Lindsay, W. M. (szerk.), Oxford: Clarendon Press, 1911. Online (Latin Library): thelatinlibrary.com
  2. Daremberg, Ch. – Saglio, E.: Dictionnaire des antiquités grecques et romaines, „Gladiator" / „Laquearius" címszó, Paris 1877–1919. Online: dagr.univ-tlse2.fr
  3. Junkelmann, Marcus: Gladiatoren. Das Spiel mit dem Tod. Mainz: Philipp von Zabern, 2008.
  4. Köhne, E. – Ewigleben, C. (szerk.): Gladiators and Caesars. London: British Museum Press, 2000.
  5. Meijer, Fik: The Gladiators. New York: Thomas Dunne Books, 2005.
  6. Carter, Michael J.: „Gladiatorial Combat: The Rules of Engagement", Classical Journal 102.2 (2006/2007), 97–114.
  7. Britannica, „gladiator": britannica.com
  8. Encyclopaedia Romana (J. Grout), gladiator-fejezet: penelope.uchicago.edu