<<< Gladiátor típusok

A thraex fegyvernem

Az egyik legelterjedtebb, sok helyen ábrázolt és sokféleképp bemutatott fegyvernemet tisztelhetjük a trákban (thraex), aki érdekes átmenetet képvisel a könnyû és a nehéz fegyvernemek között. Bár tradicionálisan a nehéz típusok közé sorolják, sokszor alapul a küzdõstílusa a (néha csak ellenfeléhez képest mérhetõ) fürgeségén és rugalmasságán.

Kialakulás, fegyverzet, küzdõstílus

A gladiátortípusok kifejlõdése elõtt a trákiai hódítások során zsákmányolt felszerelést adták néhány harcosra, õk lettek ilyenformán az elsõ trákok, ugyanis a fegyvernem azonosítására a Játékok történetében végig ez a „ragadványnév” szolgált, amit a felszerelés eredete ihletett.

Könnyen azonosíthatóvá teszi a trákot jellegzetes görbe kardja, a sica. Ezt egyaránt lehetett szúrásra és vágásra is használni, ugyanis kifent belsõ élével vágni, míg egy gyors fogásváltással megfordítva hegyével szúrni lehet igen hatékonyan. Nem mindig tiszta görbület van a kard élében, sok olyan kard maradt fenn, ami olyan alakot mutat, mintha a penge középen eltört volna, és ferdén kovácsolták volna vissza (persze errõl szó sincs, csak így lehetne legjobban leírni a jelenséget). Ez a görbület vagy törés hasznos eszközt ad a trák kezébe, amikor egy pajzs megkerülése és a mögé való beszúrás a feladat. Persze nem szigorú szabály, hogy a trák sicát forgasson, így elõfordulhattak – fõként a Játékok elõrehaladtával, amikor már minden provinciabeli arénában rendszeresen folytak küzdelmek, ahol esetleg még nem is találkoztak a sicával, vagy egyszerûen csak nem akarták vagy tudták legyártani – „egyszerû” gladiussal (hispán egyeneskard, a légiók alapfelszerelése) vagy más, egzotikus kardokkal arénába lépõ trákok.

A fegyverzet hirtelen evolúciója során végleges formát öltött sisakjaik a gladiátorság legelterjedtebb jelképei, és szintén egyszerûen felismerhetõvé teszi a trákot a különbözõ ábrázolásokon. Teljes, zárt sisakról van szó, arclemezzel, mely teljes felületén vagy a szemek környékén apró lyukakkal biztosít (korlátozott) látást a gladiátornak

  Az arclemez tökéletesen véd a szembõl jövõ szúrások ellen is, mert a lyukakon még egy pilum hegye is nehezen fér be, nem hogy egy kard vagy vívólándzsa. A sisak szélén körbefutó perem védett a lecsúszó vagy átlósan fentrõl jövõ vágások ellen.

Magas (általában fém) taréj díszítette a sisak tetejét, ami nyilvánvaló díszítõ funkcióján túl elrettentõ (a harcos sokkal magasabbnak tûnik) és támadó (szorult helyzetben, belharcban tud olyan csúnya sebet okozni, mint egy pajzs éle) eszköz is lehetett egyben.

A trák pajzstartó keze teljesen páncélozatlan volt, ám erre nem is nagyon volt szüksége, hiszen éppen ezért volt ott a kezében a közepes méretû pajzs, ami nagyjából a felsõtestét takarta alaphelyzetben; mély küzdõállásban ennél sokkal többet is. A pajzs alakját tekintve sokféle lehetett: az elnyújtott hat-, nyolcszögletû változattól kezdve az oválison át a kerekig minden változat elõfordult, de az egyik legjellemzõbb mégis a szögletes alakú, ívelt, pajzsdudorral ellátott, egyfogantyús, tehát a (szintén a légiók felszereléséhez tartozó) scutumra hasonlító, de annál kisebb pajzs.

Kardforgató keze végig (válltól kézfejig) páncélozott volt, így elkerülhetõk voltak a támadásra kinyújtott kar apró, bosszantó sérülései, amik drámaian lerövidíthették volna a küzdelmet.

A trák egy másik, csak rá jellemzõ páncélja a más fegyvernemek által használt típusoknál magasabbra érõ lábvas, melybõl kettõt viselt. Ez bokától combközépig védte a harcos lábát, így (ha hozzávesszük a páncélzat eddigi elemeit) szembõl, küzdõállásban a trák egységesen páncélozott felületet mutatott. És itt kell, hogy szóba hozzuk a trák legjelentõsebb képességét, a rugalmasságot.

A trák ellenfelei

Ugyanis a trák majdnem bárki ellen küzdhetett. Ellenfele lehetett a veles (lándzsás), a nagypajzsos változatok (pl. hoplomachus, myrmillo), a provocator, a dimacheris (kétkardos), és nem utolsó sorban egy másik trák. Míg szálfegyveres ellen teljesen statikus, kihasználja a páncél nyújtotta menedéket, és rövid, kirobbanó támadásokkal igyekszik lerohanni ellenfelét, nagypajzsossal szemben õ képviseli a dinamizmust, az agresszív támadó szerepét. Leginkább persze akkor kényszerül minden tudását latba vetni, amikor egy másik trákkal kerül össze. Ugyanis ez a fegyvernem azon kevesek közé tartozik, amely mentesül az alól az általános szabály alól, hogy két azonos fegyvernembe tartozó harcos nem küzdhet egymással. Két trák küzdelmében ezer meg ezer dolog befolyásolja, hogy milyen jellegû küzdelem alakul ki. Kihatással lehet rá a felek súly- és méretbeli különbsége, páncéljának súlya, fürgesége, esetleg tapasztalatának eltérõ mértéke.

Az egyetlen biztosan kizárható ellenfél a retiarius (hálóvetõ). Egyrészt nem elég nagy a trák pajzs, hogy ellen tudjon állni egy szigonynak, másrészt a hálót könnyû lenne ráteríteni a trák nagy sisaktaréjára.

Ábrázolások

Ezen az illusztráción bal oldalt egy trákot láthatunk, jobbra valószínûleg egy pajzsát vesztett Hoplomachust. Megfigyelhetjük a trák jellegzetes sisakját, rövid kardját és scutum-szerûen félköríves, pajzsdudorral ellátott, ám kisebb pajzsát. Az akkoriban általános gladiátorviseletet, subligaculumot hord (jellegzetes ágyékkötõ).

Egy trák küzdelme egy myrmillóval. Ezen a képen sokkal hangsúlyosabb a trák jellemzõ lábvasa. A mozdulatból ítélve épp rugalmasan elszakad ellenfelétõl, ezzel is alátámasztva, hogy a nagypajzsoséhoz képest nagyobb fürgeségét kihasználja a harcban.

 Egy mozaik, melyen szintén trák-myrmillo párharc látható. Ezen a képen jól látható a sica (a trák görbe kardja), és nagy sisaktaréja. Ellenfeléhez közel nyomulva remél támadható felületet találni a nagypajzsoson.

A trák (akin ismét megfigyelhetõk a fegyvernem stílusjegyei, a kard, a sisak, és a lábvas) ezúttal egy jól láthatóan vesztes szituációban. A nagypajzsos (feltehetõen itt is myrmillo, bár a sisakja már-már a secutoréhoz hasonlít) kibillentette ellenfelét egyensúlyából (valószínûleg egy pajzslappal történõ ütéssel) olyannyira, hogy az még pajzsát is elejtette. Kardját a befejezõ döfésre emeli.

 A középsõ küzdelmi jelenet feltehetõen két trák (ha jól vettem ki és valóban hosszú lábvas van mindkét félen), vagy egy trák (bal) és egy myrmillo (jobb) között zajlik (bár myrmillóhoz ez a pajzs túl kicsi). Ez jó példa a pajzsok sokféleségére. A pár bal oldali tagjánál kerek pajzs látható, a jobb oldalinál lapos négyszög alakú, a bal alsó sarokban lévõ harcosalaknál pedig a félköríves változat (a sica és a sisak egyértelmûvé teszi, hogy õ is trák).

És végezetül egy (valószínûleg) középkori ábrázolás a trákról. Pár hiba elsõ látásra kiviláglik: semmi páncél, és nyitott, „kalapszerû” sisak. Így nem sokáig élne egy harcos az arénában…

(Készítette: Aequinox)